Harry Potter fanfictions

Harry Potter és a Végzet Angyala
Epilógus
Harry az Odúban feküdt Ron szobájában. Már két napja egyfolytában csak aludt, rémálmai tovább kísértették. Ginny és Hermione szinte alig hagyták el a szobát, amióta csak visszajöttek Godric’s Hollowból. Mindenki faggatta őket, Remus örömtáncot járt, miután meghallotta, mi történt, és még Rémszem is megeresztett egy mosolyt, amit talán soha nem láthattak tőle.
Mrs. Weasley órákig csak sírt, senki nem tudta megmondani, hogy örömében, vagy megkönnyebbülésében. Hermione és Ron altatófőzetet készítettek Harrynek, folyamatosan adagolva, hogy kipihenje magát, és elfelejtse a fájdalmakat. Aileen és Draco a Hermione nagymamájának a házában maradt, nem akarták túlzsúfolttá tenni az Odút.
Néha Percy is beugrott, első alkalommal mély bocsánatkérésekkel tért be a családi lakba. Mrs. Weasley akkor kezdte a sírást.
A Végzet Angyala nem jött még el azóta, mióta Voldemort meghalt, ami Ginnyt elég aggódóvá tette, de remélte, hogy megjelenik hamarosan.
Egyedül volt Harryvel. Ron és Hermione a lány szüleihez mentek, Fred és George az Abszol Út újra népszerűsítési körútjukat járták, Mr Weasley pedig a minisztériumban dolgozott. Mióta Kingsley lett az új miniszter, a varázsvilág helyzete fellendülőben volt, az eddigiekhez képest. Lupin és Tonks az imént hagyták el az Odút, míg Mrs Weasley éppen a vacsorát készítette hármójuknak, ha Harry esetleg felébredne, és éhes lenne.
Ginny Harry kezét és haját simogatta, szinte alig mozdult el mellőle. A fiú nyöszörögni kezdett, és lassan kinyitotta a szemét.
- Hol vagyunk?
- Az Odúban.
- Mi történt?
- Vége van mindennek. Sikerült. Megtetted.
- Eltűnt?
- El.
- A szüleim?
- Az angyal még nem járt itt, mióta visszatértünk – motyogta Ginny.
- De ugye az nem lehet, hogy átverés volt az egész?
- Nem hiszem… - megpuszilta Harry homlokát, és szorosan a karjai közé bújt. – Nem vagy éhes?
- Nem. Úgy érzem, mintha felfaltam volna egy egész sárkányt. Mióta vagyunk itt?
- Már több mint két napja. És azóta nem ettél semmit. Adagoltunk neked altató főzetet Hermionéval, hogy mélyebben aludj egy kicsit, és ne álmodj rosszat. Az első éjszakát végig forgolódtad, izzadtál, és nagyon rossz volt nézni.
- Te mióta nem aludtál? – emelte a fejét a lány arca felé.
- Mióta ideértünk – mosolyodott el. – Nem akartam aludni, mikor felébredsz.
- Butus vagy, Gin. Pihenj. Aztán meglátjuk, mi lesz az angyallal. Azt ajánlom, mihamarabb jöjjön. Azt akarom, hogy a szüleim ott legyenek az esküvőnkön.
- Jaj, Harry… - kuncogott Ginny. – Szeretlek.
A sarokban egy fénylő alak körvonalai kezdtek kibontakozni. A Végzet Angyala visszatért hosszú távolmaradása után. Harry és Ginny kissé szemrehányóan néztek rá, de az csak mosolygott.
- Sajnálom, hogy eddig nem jöttem. De úgy gondoltam, Potter úrnak szüksége van egy kis pihenésre, mielőtt ekkora érzéssel ajándékozzuk meg. Nem akartam addig jönni, míg fel nem ébred teljesen. Sejtettem, hogy sikerül majd megtenned, ami el volt rendelve. Ügyes fiú vagy te, Harry Potter. És most már megérdemled, hogy visszakapd őket. Nem mondom azt, hogy viszlát, hiszen nem lenne szerencsés a találkozás. Talán a legmegfelelőbb búcsú az, hogy használd ki az időt, élj a lehetőségeiddel, és legyen csodálatos életed. Mert megérdemled.
A mosolygó alak halványodni kezdett. Ezzel egyidőben az ágy mellett egy férfi és egy nő jelent meg. A nő vörös haja kissé kócosnak festett, de ragyogóan smaragdzöld szeme boldogságtól, meghittségtől csillogott. A férfi fekete haja még Harryét is felülmúlta, átkarolta a nőt, és megigazította végre tizenhét éve félrecsúszott szemüvegét.
Harry szemében könnyek csillogtak, mikor Ginny megszorította a kezét.
- Azt hiszem, jobb, ha most magatokra hagylak. Sok mindent kell bepótolni.
- Ne! Ne menj! – mondta Lily mosolyogva. – Szeretnénk téged megismerni, és szeretnénk mindent hallani arról, hogy milyen a mi kisfiunk. Gyakran figyeltük, de az semmi ahhoz képest, hogy most itt lehetünk.
Harry eddig tartotta magát. De most felpattant, és szorosan átölelte a szüleit. Elmondhatatlan öröm költözött a testébe, és ezt a nyugalmat sem tapasztalta még soha. Most már éveik vannak hátra, hogy együtt lehessenek…
A nap lenyugvóban volt már Widra St. Capdell falucskája környékén. Egy fiú és egy lány, egy férfi és egy nő ültek egy szobában. Beszéltek, nevettek, sírtak. Az idő mintha megállt volna körülöttük… Minden rendben volt.