Harry Potter fanfictions

Vonzódom hozzád
Ötödik történet
A liliomok
Roxmorts utcáit fáklyák világították meg. Az idő éjfél körül járhatott, de a napközbeni záporos eső utóhatásai még most is érzékelhetőek voltak. Az égen megannyi csillag ragyogott. A főutca csendjét halk lányos nevetés törte meg, ami az egyik sikátorból érkezett.
- Jajaj, hogy fogunk így visszamenni, Nicky? – kuncogta Lily. – Én… én azt sem tudom, hol van a szobánk! Hermione… hikk… néni pedig meg fog találni. És abból büntiiii lesz.
- Lil, te igen rossz állapotban vagy – jegyezte meg Susan. – Nick, most mit tegyünk? – kérdezte barátnőjét, aki csak egy fokkal érezte magát jobban, mint Lily.
- Mittudjamén?
Jó barátok voltak Lilyvel és Nickyvel, de Susan, velük ellentétben, híresen hírhedt volt józanságáról és szabálykövetéséről. Lily mindig Hermione nénihez hasonlította, amíg meg nem tudta, hogy ő is eleget járt a tilosban diákkorában. Ahhoz is elég sokáig kellett győzködni Susant, hogy egyáltalán biztonságos az, hogy kijönnek Roxmortsba.
Susan körülnézett, és tekintete megállapodott egy magas árnyalakon a sikátor végében. Ijedten kapta vissza a fejét barátnői felé, és magában fohászkodott, nehogy egy tanár legyen.
- Ki vagy te? – kérdezte végül az idegent.
A fiú elindult feléjük, majd ahogy a fáklya fénye megvilágította arcát, Susan megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd ismét a félájult Lily felé fordult. Nicky nevetve mutatott az éppen leguggolni készülő fiúra.
- Scorpy. Nicsak, micsoda véletlen. Éppen téged emlegettünk egy félórája, nem Lily?
De a lány ijedten kapta fel a fejér Scorpius felé. Az arca lángvörösre pirult, és tekintetét nem tudta a szürke szempárba fúrni, bármennyire is szerette volna. Megalázottnak, elázottnak érezte magát.
- Hagyjátok. Menjetek vissza, ahol jöttetek, majd én biztonságban visszaviszem Lilyt.
- De… de… - dadogott Lily.
- Sssh – mondta Susan. – Hallgass rá. Nekem elég lesz Nickyt visszacipelnem. Scorpius. Tudom, hogy nem szívlelitek egymást, de kérlek, vigyázz rá.
- Igyekszem.
Azzal Susan Nickyt támogatva elindult a Mézesfalás felé, hogy a titkos alagúton visszajuthassanak a Roxfortba, és biztonságban eljussanak a hálókörletükbe. Scorpius eközben újra Lily felé fordította a figyelmét, akinek a szemhéja egyre inkább leragadni készült. Végigsimított ujjbegyével az arcán, majd gyengéd csókot lehelt a félálomban levő lány homlokára, szemhéjaira, majd ajkára, remélve, hogy másnap erre már nem fog emlékezni. Karjaiba kapta, és elindult vissza a Roxfort felé…

---

Másnap reggel Lily szörnyű fejfájással, a Griffendél ház klubhelyiségében ébredt. A tűz lágyan pislákolt az este rakott tűz nyomaként. Megdörzsölt a szemét, közben édes illatra lett figyelmes. Maga mellett a párnán pár szál liliom hevert.
Elindult felfelé a szobájába, remélve, hogy magyarázatot kap arra, hogy került vissza ide, ugyanis semmire sem emlékezett az este folytatásából, onnantól kezdve, hogy az első korty Lángnyelv Whiskyt megitta. Megkönnyebbülésére Susan már ébren volt, és úgy tűnt, a naplójába körmölt valamit, meglepően szorgosan.
- Lily, hát visszaértél. Reméltem, hogy minden rendben lesz.
- Mi történt tegnap? És mik ezek? – emelte fel a kezében tartott liliomokat.
- Kicsit elragadtattad magad az ivásban. Egyfolytában arról áradoztál, hogy mennyire utálod Scorpiust, hogy mennyire idegesít, és mennyire felkavar a viselkedése.
- Oh, mamám… De ugye nem csináltam semmi hülyeséget?
- Nem igazán lettél volna képes visszajönni. A sikátorban voltunk, egyszer csak jött valaki, megijedtünk. Aztán megláttuk, hogy ki volt az. Visszahoztam Nickyt, ő meg felajánlotta, hogy majd téged is idehoz, hogy minden oké lesz…
- Ki… ki volt az, Suze? – hebegte Lily, majd a tekintete ismét a liliomokra tévedt.
Felrémlett néhány emlék, ahogy valaki a karjában tartja, majd óvatosan lefekteti és betakarja, de arcot nem látott maga előtt.
- Nem emlékszel semmire?
- Nem igazán… - húzta el a száját.
- Megjelent Scorpius és felhozott. Gondolom, ő adta a liliomokat.
- Ezt most nem mondod komolyan… ugye nem csináltam semmi hülyeséget?
- Én azt nem tudhatom – vonta meg a vállát. – Mi eljöttünk Nickkel.
- Atyavilág.
- Miért, mit tehettél volna?
- Ó, vajon mit? A fenébe, a fenébe! – szitkozódott. – Meg kell találnom…
Hangos ajtócsapódás kíséretében kiviharzott a szobából, amire Nicky nyögve nyomta a fejére a párnát.
Lily egyenesen a Nagyterem felé rohant, remélve, hogy esetleg már ott találja iskolatársát. Végigpillantott az étkezőasztalokon, de sehol sem látta felvillanni a tejfölszőke tincseket. Az udvar felé indult, magában imádkozva, nehogy valami ostobaság jusson eszébe a tegnap estéről. Az egyik tóparti fa tövében ülve látta meg Malfoyt. Felé rohant, és elé dobta a liliomokat.
- Szép jó reggelt, Potter. Fájdalmas a macskajaj?
- Nem vagyok másnapos, és ne vigyorogj, Malfoy. Inkább meséld el szépen, mit csináltál velem tegnap este?
- Én ugyan semmit. Visszavittelek a klubhelyiségbe. Lefektettelek a kanapéra, mivel nem mehetek fel a lányok hálókörleteibe. Ennyi.
- És a liliomok?
- Csak úgy, egy kis figyelmesség – mosolyodott el, de látszott, hogy nem igazi. A szemei nem mosolyogtak.
- Ne játszadozz velem, Malfoy.
- Nem akarok, Potter. Sok mindent akarok, de játszadozni nem.
Felpattant a földről, maga mellé dobva az eddig kezében tartott könyvet. Fél fejjel magasabb volt a lánynál, így annak fel kellett emelnie a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Miért tetted? – kérdezte óvatosan Lily. – Utálsz. Miért hoztál be tegnap?
- Nem akartam botrányt. Különben sem utállak, egy szóval sem mondtam.
- Nem kellett mondanod, éppen eléggé látszik a viselkedéseden.
Egyik kezével bilincsbe fogta a lány csuklóit a háta mögött, majd egészen közel, az arcába sziszegte.
- Nem gyűlöllek, Potter.
- Pont ezt látom most is…
Scorpius azonban erősen a lány szájára nyomta ajkait, meglepve őt. Csókja először kemény és követelőző volt, majd ahogy érezte, hogy Lily nem ellenkezik, egyre lágyabbá és kutatóbbá vált. Hosszú percekig álltak így.
- Ez most…
- Az volt, aminek látszott – nyögte Scorpius. – Vonzódom hozzád, Lily Luna Potter…
- Én pedig nem… - Az ifjú Malfoy elkerekedett szemekkel nézett vissza rá. - Mert szeretlek, Scorpius Draco Malfoy – ordította Lily, majd a nevető fiú karjaiba vetette magát.